„Egyéni életünknek a legfontosabb

feladata és értelme, hogy a belső

tapasztalatot és lelkünk üzenetét

a külső valóságban életre keltsük.

Ez a teremtő készség.”

(Emmanuel Müller)

Művészetterápiáról a XX. század elejétől beszélünk. Évek alatt a fejlődés két irányba ment. Az egyik a művészetterápia (art terapy), a másik a művészet pszichoterápia (art psychoterapy). Az elsőnél az alkotó folyamat az elsődleges, alapja az alkotás öngyógyító hatása, míg a másodiknál a műalkotás szimbolikája a páciens-terapeuta kapcsolatban nyeri el értelmét, és megjelenik az áttétel, valamint a viszont áttétel.

A művészetterápia során pszichés gyógyulás történik. Ebben a korrekciós munkában a terapeuta, mint katalizátor van jelen, felkínálja és segíti az alkotást, az alkotó folyamatot, emellett segít megélni a katarzis élményt, melyet az alkotófolyamat magában hordoz. A művészetterápia segítheti a megértés alapvető funkcióit, a kifejezést, és a kommunikációt, emellett erősíti az én-funkciót. A művészetek a legbensőnkre hatnak, középpontjukban a nonverbális kommunikáció áll. A terápia során a kreativitás, az alkotó folyamat felszabadító, ami által segíti a változásokat és az önismeretet.

Farkas Vera¹ szerint az alábbi esetekben tud segítséget nyújtani a művészetterápia:

a) az életben bekövetkezett válság és traumatikus élmények:

• szeretett személy elvesztése

• orvosi beavatkozás

• iskolába kerülés

• lakóhelyváltozás stb.

b) a családi életben történt változások:

• testvér születése vagy elköltözése

• új személy bekerülése, esetleg kikerülése a családi rendszerből stb.

c) a mindennapi élet által hozott traumatikus élmények:

• betörés

• zaklatás stb.

Az alkotásban a teljes személyiség részt vesz, ezért az elkészült művek több információt hordoznak, mint amit tudatosan közölni szeretnénk. Tekintettel arra, hogy a szóbeli közlés könnyen manipulálható, a nonverbális közlések nehezebben kontrollálhatók, a művészet eszközeivel történő közlés segít csökkenteni a kliens ellenállását. A terápia során az alkotás, és annak elkészülése változásokat, indít el, ezáltal fejlődést generál.

Jung² szerint „a pszichogén neurózisok területén minden disszociáció olyanfajta ellentéteken alapul, ami csak egy szimbólumon keresztül egyeztethető össze”. A művészetterápia az ”itt és most”-ban zajlik, a páciens a terápia során abban dolgozik. Az alkotás eredménye, az alkotás egy kézzel fogható objekt, melyben a belső tartalmak vetülnek ki. Ez segíti, hogy az alkotó eltávolodjon érzéseitől, azokat felismerje.

A képzőművészeti terápia szakaszai:

• anamnézis felvétele, a csoport résztvevőinek megismerése

• terápiás szerződés kötése, csoportszerződés kötése

• bevezető szakasz

• fő szakasz

• ellenállás szakasza

• áttétel szakasza

• reintegráció

• leválás a terapeutáról, a csoport lezárása

A képzőművészeti terápiát az alkotáson keresztüli önkifejezés különbözteti meg a többi terápiás formától. A képzőművészet eszközeit használó terapeutának ismerni kell az általa használt anyagokat és eszközöket. Ez nem azt jelenti, hogy művésznek vagy szakértőnek kell lennie, de rendelkezzen annyi tapasztalattal, hogy technikai kérdésekben tudjon segíteni a klienseknek. A segítésnél törekedni kell az egyensúlyra, hogy ne folyjon bele az alkotásba, csak facilitátor legyen. Emellett a terápia során használatos anyagoknak és eszközöknek többnyire mindenki által könnyen használhatónak, jól kezelhetőnek, jó minőségűnek és jó állapotúnak kell lennie.