A gyermekrajzok értelmezéséről már az 1900-as évek elejétől folytak kutatások, melyek szerint a tudattalanban lévő tartalmak áttételesen megjelennek a rajzokban. Georg Schliebe megfigyelte, hogy a gyermekek által rajzolt fák emocionálisan igen kifejezően, egyértelműen felismerhető, hogy halottak, élők, vidámak, különlegesek stb.. A szakirodalom szerint a gyermekek és fiatalok rajza a vizsgálatok során érzelmileg hű képet fog mutatni, melyről leolvasható az érzelmi szerkezete. Ezekre a kutatásokra, megfigyelésekre épülnek a projektív tesztek, így Karl Koch Fa-tesztje is.

Ezt a tesztet azóta többen kiegészítették. Hazánkban, e témában Süle Ferenc tanulmánya a legjelentősebb.

Feuer Mária szerint „a projektív technikák – legyen szó felnőttről vagy gyerekről, verbális vagy non verbális eljárásról – nem csak a tudattalan tartalmakat mobilizálják, hanem a vizsgált személy tudatos szféráját is mélyen érintik, amennyiben számos elemet maga a páciens is átlát, szándékosan alkalmaz, tud és ért”¹.