Ladányi Mihály: Falka

Kék nadrágjuk kopottra smirglizett,

zsíros hajuk a vállukig lelóg,

falkában másznak villamosra, hol

tisztességtudóbb generációk,

szolid akarnokok, tisztes nyerészkedők,

szép térdükkel könyöklő asszonyok,

múltjukkal házaló tisztviselők

néznek utálkozva e kölykökre, kik

nem térdepelnek hivatal előtt,

társakkal vágnak a magánynak neki,

még nem görnyedtek bele semmibe,

még van bennük valami emberi.

Ez a vers fontos üzenetet hordoz. Hiszem, hogy a problémás, ”elvetemültnek” titulált kamaszokban van valami emberi, valami, ami az elfogadás, a kongruencia, és az empátia közvetítésével, megtanításával mindenki számára láthatóvá válhat, legfőképp az önmagukat, a helyüket kereső kamaszok számára.