Szimbólum az olyan írott jel, vagy kép, ami önmagában egy teljes gondolatot, fogalmat jelképez. Éppen úgy, mint a szónak, a szimbólumnak is önálló, teljes jelentése van. A szimbólumokat általában különálló szóként kezeljük, tehát előtte és utána is szóközt hagyunk. A szimbólum a jelek csoportjába tartozik: egy jelölőből és egy jelzettből áll, és nem önmagát jelenti, hanem azt, amire utal. Igazi jelentéséhez elvonatkoztatás útján jutunk, melyben fontos szerepe van az asszociációnak.

A fa az egyik legkifejezőbb szimbólum, mely összeköti az eget a földdel, és természetfölötti lények formájában életre kel. Az univerzummal való kapcsolata mellett az egyéni fejlődés szimbóluma. Indiában az ősanyag, amiből minden létrejön.

Vannak fák, melyek minden népnek ugyanazt jelképezik. Ilyenek az örökzöldek, amik a hosszú életet, a halhatatlanságot jelképezik, vagy a lombhullatók, amik az újjászületést, a megújulást szimbolizálják. Emellett vannak olyan fák is, amik különböző kultúrákban különböző jelentéssel bírnak. Például az ókori görögök a bodzát, a kínaiak a temetkezési helyek és a templomok közelében élő fákat, a skandináv népek a tölgyeket tisztelték.

A mitologikus fák az élet örök fejlődésének, az élet és halál, az ünnepek, a tudás, a női minőségek, a kapcsolat szimbólumai.