A bábjáték keleti, ősi, jellegzetesen népi eredetű művészet, melynek sajátos vonásai vannak.

Különböző országokban, különböző jellegzetességei vannak a bábnak:

• Indiában az egyszerű szerkesztésű marionett bábuk,

• Kínában a bábjáték 4000 éves múltra tekint vissza, melynek szinte minden ága megtalálható volt itt, jellegzetessége azonban az árnyjáték,

  

• Japánban a bábuk majdnem ember nagyságúak voltak, mozgatásukhoz több személy szükséges, az előadást hangszeres zenével kísérték,

• Törökországban bábjáték az úgynevezett karagőz volt, ahol a bábok bőrből készültek, és kifeszített vászon előtt mozgatták őket,

  

• Araboknál a marionett bábuk voltak, melyeket felülről zsinórral mozgattak.

A bábjáték valószínűleg Indiából a Földközi-tenger vidékéről jutott Európába. A középkori bábjáték vallásos jellegű, szimbolikus misztérium játék volt. Az egyházi tanok hirdetésére a papok és szerzetesek felhasználták a bábukat, bibliai jeleneteket adtak elő. Emellett a bábjáték az adott kor eszméinek megerősödését és elterjedését is elősegítette.

Magyarországi bábjáték máig élő, pogány eredetű szokás. Sok helyen ma is ember nagyságú Kisze-bábut készítenek, mely a telet jelképezi, amit aztán a tavasz örömére elégetnek és a folyóba dobnak. Szintén pogány, ősi hagyomány Mohácson a busójárás. A vásári bábjátszás, jellegzetesen magyar figurája Vitéz László, aki bátorságával legyőzött miden akadályt.

Manapság a vásári bábjáték kihaló művészet, szerepét a bábszínházak veszik át.