Polcz Alaine szerint a bábjáték pedagógiai jelentőségét az adja, hogy érdekes. Az gondolom, hogy ez nem csak a pedagógiai jelentősége. A bábkészítés és a bábozás is minden korosztály számára érdekes lehet, mert varázslat van benne, ősi misztikum. A bábjátékkal közvetlenül és játékos formában hathatunk a gyerekek, fiatalok sőt a felnőttek érzelmi életére. Ez igaz mind a passzív befogadóra, mind az alkotás folyamatában aktívan résztvevőre. Az érzelmekről nehéz beszélni, van, hogy felismerni sem könnyű. Ezt a gátat át lehet törni a bábok segítségével. Az érzelmi megnyilvánulás a játék során minden következmény nélkül megtörténhet. Egy kicsi, beteg gyerek lehet erős, aki hősként szembe száll a betegséggel. A bábjáték során bármi megtörténhet, olyankor varázslat van, amihez nem kell más, csak, hogy egy baba, egy báb vagy egy tárgy lelket kapjon. A megelevenedett bábu csodája nem egy alkalomra szól, az akárhol, akárhányszor előhívható.

Polcz Alaine a Bábjáték és pszichológia című könyvében azt írja, hogy bábjáték azért hatásos, mert:

– Képszerű – s ez megfelel a gyermek vizuális beállítottságának.

– Dramatikus – mint ahogyan az ősi átélési, megelevenedési forma is dramatikus. Az álom, az ábrándozás is dramatikus. A gyermeki fejlődés aránylag későn ér el a fogalmi absztrakcióig; a dramatikus előadás viszont sajátosan megfelel a gyermeki pszichének. De még reánk, a mai felnőttekre is a vizuális, dramatikus előadás hat a legerősebben, mivel fejlődéslélektanilag ősibb jelzőrendszerre támaszkodik.

– Mozgásra épül a cselekménye – a gyermekeknél pedig a vitális, a mozgásos komponensek nagyon erősek. Tehát a mozgásra, mégpedig a saját mozgásával rokon mozgásokra jól reagál. A mozgásos élmény mámoros örömet jelent. Természetesen ennél többre törekszenk. (A mozgásritmussal és magasabb rendű mozgásformákkal fejlesztik a gyermek mozgáskészségét.)

- Művészi erejével hat

– Jelképes – s így a gyermek utalásos, sűrített gondolkodásának éppen a bábjáték jelképes, mesei történésmódja felel meg.

– Csodálatos – az élettelen bábu megelevenedik, él. Ez a csoda újból és újból átélhető valóság. A varázslat nyílt színen, a gyermek előtt történik meg. S ezt a csodát még akkor is élvezi, ha ő maga mozgatja a bábut. Ilyenkor a gyermek egyszemélyes alkotóvarázsló és az életre keltett figura is.

– Az érzelmek kivetítését, lereagálását biztosítja – egy jó bábdarabon keresztül elfojtásokat, vágyakat, indulatokat lehet kiélni; erősnek, hatalmasnak, csodálatosnak hősnek lehet lenni, büntetni és jutalmazni lehet. S mindezt úgy, hogy a valóságban nincsenek következményei. A negatív indulatok levezetődnek, feloldódás, megtisztulás jön létre. Az indulat levezetése után pozitív indítékot és problémamegoldási lehetőségeket nyújthatunk a gyermekeknek a bábjátékon keresztül.”¹