Egy pszichotrauma feloldásakor, ott, ahol a szavak megtorpannak, gyakran csak a zene segítségével tudunk továbbhaladni. Egy-egy ilyen pszichotrauma olyan, mint az éjszakai Hold. Nagyon messze van tőlünk, de mindig kísér. A zeneterápia segítségével képessé válhatunk arra, hogy ezeket a lelki megrázkódtatásokat – úgymond – időbe és térbe helyezzük, azaz „lehorgonyozzuk” őket a múlt megfelelő időpontjához, és onnantól nem kell tovább „cipelnünk” e terheket.
A magyar nyelvben él egy szó, az „elragadtatás”. A zene terápiás célokra történő felhasználása során a kliens egyfajta módosult tudatállapotba kerül, melynek során az élmény „elragadja” egy lelkiállapotból s egy másikba repíti, olyan – képzeletbeli – helyre és időbe, ahol közelebb tud férkőzni a problémája megoldását jelentő kulcsokhoz. Képletes értelemben a lélek néhány ajtaja csak violinkulccsal (időnként basszuskulccsal) nyílik...
A magyar nyelvben él egy szó, az „elragadtatás”. A zene terápiás célokra történő felhasználása során a kliens egyfajta módosult tudatállapotba kerül, melynek során az élmény „elragadja” egy lelkiállapotból s egy másikba repíti, olyan – képzeletbeli – helyre és időbe, ahol közelebb tud férkőzni a problémája megoldását jelentő kulcsokhoz. Képletes értelemben a lélek néhány ajtaja csak violinkulccsal (időnként basszuskulccsal) nyílik...
Betegségeket nem lehet gyógyítani, betegeket azonban igen. A gyógyításnak testi-lelki-szellemi szinten egyaránt hatnia kell. Ha adott esetben nem sikerül egy betegséget megszüntetni, a beteg lelkiállapotát, gondolkodásmódját még akkor is egyensúlyban lehet tartani...
A köztudattal ellentétben „programzenék” nem léteznek – azaz nincs olyan zenei alkotás, amely mindenki számára egyaránt megfelel egy adott probléma (pl. szívbetegségek, migrén stb.) kezelésére. Ennek oka egyszerűen az, hogy különbözőek vagyunk, és zenei ízlésünk, emlékeink, tapasztalataink nagymértékben befolyásolnak bennünket abban, hogy bizonyos zenei „beavatkozásokra” hogyan reagálunk. Egy relaxációs célra szánt alkotás adott esetben akár megrázó is lehet olyasvalaki számára, aki azt a zenét éppen valamilyen tragikus esemény kapcsán (pl. temetésen) hallotta.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható
