„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.”

József Attila

Az önismeret az önmagunkról való tudást mutatja, azt, hogy tisztában vagyunk képességeinkkel, készségeinkkel, adottságainkkal, vágyainkkal. Ez azt jelenti, hogy nem csak a pozitív tulajdonságainkkal vagyunk tisztában, hanem a korlátainkkal, hiányosságainkkal is.

A személy én-képe önmagáról kialakított állandósult mentális kép, ami olyan dolgokat foglal magába, amelyek a külső szemlélő számára hozzáférhetőek; eszköz, amellyel a személy kísérletet tesz önmaga objektív szemlélésére.

Az én-kép a személyiségvonásoknak azon összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Fejlődésben meghatározó szerepe van az öntudat és az éntudat kialakításának. Az énkép kialakulása és kiteljesedése hosszú tanulási folyamat eredménye. Az énkép a kor előrehaladtával folyamatosan változik, gazdagodik és teljesebbé válik. Az énkép realitásfoka attól függ, hogy a környezet milyen segítséget nyújt, mennyire valós és őszinte visszajelzéseket közvetít az egyén számára. Az énkép minden megnyilvánulást befolyásol. Az énkép magában foglalja a saját testünkről, alkatunkról, külsőnkről, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről, szellemi kapacitásunkról, tudásunkról, erkölcsi és egyéb normáinkról szerzett ismereteinket. A tárgyilagos, stabil énkép a biztosítéka a többi én-funkció egészséges fejlődésének. Az én-kép segítségével feltérképezhetjük a múltból származó, korlátozó viselkedéseinket, és a magunkról alkotott, tudattalanul megjelenő gondolataink módosításával feloldhatjuk ezeket. Ennek több módja van. Ha céljainkat el akarjuk érni, önmagunk képének gyakran új oldalait kell kifejlesztenünk. Az ehhez szükséges belső erőforrások könnyen mozgósíthatók.

A segítő kapcsolat a hívó én-képének befolyásolására való törekvés.

Self: képzet, érzés vagy fantázia önmagunkról. Az én-kép ugyanúgy leírható, mint a személyes élmények, például érzések.

A képességeinknek és adottságainknak csak egy részét ismerjük, és használjuk, míg a többi rejtve marad. Ez a JoHari ablakból jól látszik. Joseph Luft-Harrington Inghem -féle diagrammból leolvasható, hogy van olyan területe a személyiségnek, amit én is és mások ismernek, ez a nyílt terület. Amit én nem ismerek, de mások ismernek, az a vak terület. Aztán következik a rejtett terület. Ez az a terület, amit én ismerek, de nem mutatok meg, ezáltal mások számára nem ismert. Végül van az ismeretlen terület, ami nem csak mások, de magam számára sem ismert. Az énkép fejlődésénél a cél, hogy a nyílt terület növekedjen. Ezt a növekedést erősen befolyásolja a környezet visszajelzése. A visszajelzésekből megismerhetjük személyiségünk vak területének egy részét, illetve megismertethetjük környezetünkkel a rejtett területünkből.

A JoHari ablak területeinek nagysága mutatja a személyes hatékonyság fokát. E szerint tizenkét személyiségkombinációt különböztetünk meg.

• magabiztos típus

• nehezen érzékelő típus:

• könnyen érzékelő típus:

• túl óvatos típus:

• inkább hallgató típus

• zárkózott típus

• őszinte típus

• egocentrikus típus

• feladat orientált típus

• zárt típus

• felszínes típus

• nyílt típus

		én
		ismerem	nem ismerem
mások	ismerik	nyílt terület	vak terület
	nem ismerik	rejtett terület	ismeretlen terület

1. ábra

Az önfeltárásban a hívó mindig önmagáról alkotott képe, azaz az önképe jelenik meg.

Énképek:

• objektív

• szubjektív

Ha a két énkép közt kicsi a távolság, az önismeret magas, míg nagy eltérés esetén kicsi. Amennyiben az ideális én a szubjektív én-kép közelít, az önbeszülés magasabb, mint amikor a távoli, az önbecsülés alacsonyabb.

A segítő kapcsolat során az önfeltárás tapasztalatok sorozata, mely során a kamasz megtanulja magát úgy elfogadni, mint ahogy a segítő elfogadja őt. A segítő kapcsolatban az egyén én-képe változni kezd, és felismeri az élmények felismerésében, tudatosulásában saját, személyes felelősségét.

Az önismereti kerék alapján az önismeretnek öt területe van:

1) érzet: ahogy felfogjuk önmagunkat és a környezetünket

2) értelmezés: ahogy jelentést tulajdonítunk az érzetnek

3) érzés: érzelmek, indulatok megtapasztalása

4) szánék: szándék, akarat kifejeződése

5) cselekvés: végrehajtott viselkedés

2. ábra

Az önismeret annál magasabb fokú, minél inkább tisztában vagyunk a fent leírt területekkel. Ha bármelyik területen hiányos az ismeret, a társas kapcsolatok hatékonysága gyenge lesz. Amennyiben az öt funkcióból csak az értelmezést és a cselekvést működik, akkor ítélkezünk, vélekedünk, értelmezünk, cselekszünk, figyelmen kívül hagyva a cselekvéshez, történéshez fűződő érzeteinket, érzelmeinket, szándékainkat, akárcsak a másokét. Amennyiben belép mellé az érzés is, az azt jelenti, hogy a saját érzelmeinket tudatosítjuk. Az érzékelés, érzés, cselekvés esetében, amikor az értelmezés marad ki, ösztönszerűen cselekszünk az alapján, amit érzünk és érzékelünk. Amikor az értelmezés és az érzés funkció működése mellett hiányzik a cselekvés, akkor csak mások és önmagunk érzékelésére és értelmezésére figyelünk, ami önmagában nem hoz változást, ha mindezen tudások nem fogalmazódnak sem szándékká, sem cselekvéssé.