Phrenos Művészetterápia- és Bábpedagógia

Phrenos Művészetterápia- és Bábpedagógia

Gyógyító Mesék

2017. október 18. - Brigitta Somogyi

Gerlinde Ortner

NEM AKAROK MÉG LEFEKÜDNI

- Ha a gyerek nem akar elaludni -

 Képtalálat a következőre: „gyerek altatás”

Andris, itt az ideje, hogy végre lefeküdj! – figyelmezteti kisfiát édesanya. Andris azonban épp az autóival van elfoglalva, és esze ágában sincs abbahagyni a játékot.

  • Hadd játsszam még egy kicsit! – kérleli édesanyját.
  • Szó sem lehet róla! Így is tovább maradtál fenn, mint máskor. Na, gyere gyorsan.

A gyerek protestál, de végül sikerül édesanyjának lefektetnie. Gyors jójcakátpuszi, villanyoltás, ajtóbecsukás.

Pár perc sem telik el, Andris már dugja is ki a fejét az ajtón:

  • Szomjas vagyok!
  • Jól van – mondja édesanya -, szaladj, igyál valamit, de gyorsan.

Andris egyre lassuló léptekkel vonul át a nappali szobán. Lehetőleg minél többet szeretne elcsípni a tévé műsorából.

  • Minden este ugyanez a cirkusz! – mordul rá az édesapa.

Andris hosszas huzavona után elégedetlenül visszakullog a szobájába.

Ugyanezen az estén történt, messze-messze Andristól, meg a szüleitől, hogy Álommanó megint a Földre készült. Mint tudjátok, Álommanó álomport szór a gyerekek szemébe, hogy ha tetszik, ha nem, elaludjanak. Csak azt az egyet nem tudjátok talán, hogy Álommanónak is van egy sereg gyereke. A nagyobb manógyerekek már segíthetnek édesapjuknak a munkában. A legkisebb manógyerek pedig, a kis kíváncsi gézengúz, legszívesebben mindenbe beleütné az orrát! Állandóan unszolja édesapját, Álommanót, hogy vigye magával őt is a Földre. De hiába. Ezen az estén aztán elhatározza, hogy titokban mégiscsak édesapjával tart. Mint tudjátok, Álommanó nagy zsák álomport cipel a hátán. Manócska kiönt egy kevés álomport a zsákból, maga pedig belebújik. Indulás a Földre!

Hú, ez aztán a repülés! Manócska egészen beleszédül. Mihelyt megérkeznek a Földre, észrevétlenül kibújik zsákból. De még most is szédül. Lehunyja hát a szemét, és a falnak támaszkodik. Amikor pedig megint felpillant – jó, jaj! -, Álommanó már messze jár, nem látja sehol! De Manócska nem búsul sokáig:

Megnézem magamnak a Földet, aztán még mindig lesz elég időm, hogy apámat megkeressem – gondolja elégedetten. – Mindjárt be is kukkantok ebbe a szobába.

És tudjátok, kinek a szobájába kukucskál be Manócska? Bizony: az Andriséba!

  • hát ez meg miféle szerzet? – kiált fel meglepetten Andris. – Ki vagy te? Nem ismerlek! De mókás képed van!

Szerencsére a szülei a televízió előtt ülnek, különben meghallották volna Andris szavait.

  • Persze, hogy nem ismersz – mondja Manócska. – Most járok először a Földön. Az én papám az Álommanó.
  • Akkor te biztosan Mankócska vagy, ugye? – bámul Andris.
  • Igen, azért jöttem, hogy segítsek apámnak – henceg Manócska.
  • Tudod mit? – kiált fel Andris. – Tehetnél nekem egy nagy-nagy szívességet! Úgy unatkozom itt az ágyban. Legszívesebben sose aludnék. Ha nem volna az a buta elalvás, sokkal többet játszhatnék. Te biztosan tudsz nekem segíteni, hogy az Álommanó ne jöjjön be a szobámba!

Manócska nagyon büszke, hogy Andris ilyesmit tételez fel róla.

  • Na jó, segítek – mondja kegyesen. – Apámtól tudom, hogy ahol már elvégezte az aznap esti munkáját, leszór az ajtó elé egy marék álomport, amit ti nem láthattok, csak mi. Ha nem szórná az ajtó elé az álomport, még utóbb újra belehintene egy adagot valakinek a szemébe, az meg kétszer olyan sokáig aludna – máshol pedig esetleg elfelejtené, és az a gyerek reggelig is ébren maradna. Itt van az én zsebemben egy marék álompor – tudod, mit? – ideszórom az ajtód elé.
  • Szuper! Örvendezik Andris. – Akkor játszhatom, ameddig csak akarok! Köszönöm szépen aranyos Manócska!
  • No, megyek világot látni – szedelőzködik a manógyerek. – Holnap este megint meglátogatlak. Mulass jól!

Andris pedig boldogan játszik az autóival. Legszívesebben felállítaná az autóversenypályát, de fél, hogy arra mégiscsak felfigyelnek a szülei. Ásítozik, a szeme könnyezik, de ügyet sem vet rá.

Másnap reggel Andris bizony igen sápadt, és fekete karikák vannak a szeme alatt. Barátai beszólnak érte, és játszani hívják.

  • Rendezzünk versenyfutást! – ajánlja Miki. Andris örül, mert nagyon szeret futni. Különben is meg akarja mutatni annak a pimasz Mikinek, aki mindig csúfolja a lemaradókat. Ha pedig Andris győz, akkor mérgelődik.
  • Elkészülni – vigyázz – rajta!

Nekilódul az egész csapat. De mi történt? Az egyik fiú hátul kullog! Egyre nő a távolság közte meg a többi futó között! Ki az? Hát bizony – Andris! Annyira fáradt, hogy nem is fut – inkább csak vánszorog csigalassúsággal a többiek után. Miki a győztes. Ki is neveti Andrist.

Andris úgy érzi, mintha szivacsból lenne a lába. Bosszankodik. Nem is játszik tovább a barátaival, mérgesen hazabaktat. De otthon sincs kedve semmihez. Délután megnézheti a televízióban a gyerekműsort – de még az érdekes kalandfilm sem köti le az érdeklődését. Fáj a feje, alig tudja nyitva tartani a szemét. Este ezért a szokásosnál sokkal hamarabb bújik ágyba.

Villanyoltás után megint betoppan Manócska.

  • Na, mi van? Most se akarsz aludni?

Andris legszívesebben azt válaszolná, hogy inkább elalszik, de meggondolja:

  • Hát persze, hogy nem akarok aludni! Olyan jó volt tegnap éjjel! Légy szíves, szórj megint egy kis álomport az ajtónk elé.

És Andris megint ébren tölti az éjszakát. De most már nem sok öröme telik benne, ha az autóival játszik. Kotorászik a játékai között, de valójában semmi sem érdekli.

Unatkozom! Nem is érzem jól magam, mindenem fáj! Igazából nem is olyan rossz az az alvás! – gondolja magában.

Reggelire édesanya a kedvenc ételét teszi elébe: zabpelyhes müzlit. Csakhogy Andrist a fáradtság annyira elgyengítette, hogy meg sem bírja fogni a kanalat. Kénytelen lemondani kedvenc ételéről.

Reggeli után kimegy a parkba a gyerekekhez. Összehúzza a szemét, mert kiszúrja a fény.

  • Labdázzunk? – kérdik a gyerekek. De Andrisnak olyan nehéz a karja, a lába, mintha jókora vasgolyók lógnának rajta.
  • Ma sincs hozzá kedvem – mondja elhaló hangon. – Játsszatok nélkülem.
  • De unalmas vagy! – vágja oda a többi gyerek, és faképnél hagyják. Rá se néz senki egész délelőtt.

Andris alvás után vágyódik. – De buta voltam! Csak akkor van az embernek kedve mindenhez, ha alaposan kialudta magát. Csak akkor esik jól a játék, a tévézés. Csak akkor ízlik a kedvenc étele. Csak akkor tud játszani a barátaival.

Időközben Álommanó megtudta, hogy suttyomban Manócska is vele tartott a Földre. Mindenütt keresi, de sehol sem találja.

Remélhetőleg nem követett el valami csínyt a kis haszontalan! – gondolja rosszat sejtve Álommanó.

Aznap este Andris megkéri Manócskát:

  • Ma ne szórj álomport az ajtónk elé. Nem szeretnék éjszaka ébren maradni. Mindenem fáj, a gyerekek meg nem akarnak velem játszani, olyan fáradt vagyok.
  • Nem értem – mondja Manócska. – Mi, álommanócskák sosem alszunk, mégsem vagyunk fáradtak. De különösek vagytok ti, emberek! No, azért még itt maradok nálad egy kicsit, szeretném látni, amint elalszol. – De Andrisnak már le is csukódott a szeme.

Mivel Manócska ezúttal nem szórt láthatatlan álomport az ajtó elé, Álommanó hamarosan betoppan. Boldog, amikor rátalál Manócskára. Igaz, meg is szidja, de nem nagyon. Hanem amikor megtudja, hogy Manócska két éjjel is segített Andrisnak ébren maradni, komolyan előveszi fiacskáját:

  • Mi elboldogulunk alvás nélkül, de az embereknél másképpen van. Ha egy ember nem alszik eleget, még meg is betegedhet. Te segíteni akartál Andrisnak, de kis híja, hogy kárt nem tettél benne. Ezért most megörvendeztetjük. Mától fogva, ha első szóra lefekszik, reggel jutalmul valami meglepetést talál a párnája alatt. No de most már szedelőzködjünk. Sok gyerek vár még az egészséges álomra!

Andris sokáig aluszik, átalussza majdnem az egész délelőttöt.

  • De jót aludtam! És milyen éhes vagyok! Nagyszerű, süt a nap, mehetek a strandra a barátaimmal!

Amikor Andris be akarja vetni az ágyát, csudaszép tarka álomporgolyót talál a párnája alatt.

  • De gyönyörűen csillog! Ezt biztos Álommanócskától kaptam! – örvendezik Andris.

És ezentúl valahányszor első szóra, morgás nélkül lefekszik, reggel valami meglepetést talál a párnája alatt.

Már egész gyűjteményre való álomgolyója van, és mindig ő nyer, valahányszor golyózik a barátaival.

 

Amit a szülőknek tudniuk kell

 

Ha a gyereket – mint legtöbb ideges szülőnek szokása – ágyba „toloncolják”, feledésbe merül az alvás természetes igénye. A gyerek az eljárást úgy éli meg, hogy semmibe veszik, és mindenáron figyelmet akar kikényszeríteni. Persze nem teszi fel magában célzottan, hogy „ha többször felkelek, megkapom szüleimtől a figyelmet, amire szükségem van”. Ezt a magatartást a szülők figyelme váltja ki, és a következőkben már automatikusan jelentkezik. A „Nem akarok aludni!” több figyelmet biztosít a gyereknek, mint ha szó nélkül, azonnal lefeküdne. Ehhez járul még a lehetőség, hogy elcsíphet valamicskét a televízióműsorból, vagy hogy tovább játszhat.

Hogyan viselkedjünk? A gyereket elsősorban ösztönözni kell, hogy maga is meg akarja változtatni magatartását. Ha azonban meg akarjuk neki magyarázni, miért van szükség arra, hogy magatartását megváltoztassa, várunk, amíg fel nem hagy a nemkívánatos viselkedéssel. A magyarázat vagy előzze meg, vagy kövesse az efféle szituációt, ugyanis ha közben próbálunk a lelkére beszélni, csak megerősítjük a helytelen viselkedésformát.

A nemkívánatos magatartás helyett kínáljunk a gyereknek olyasmit, ami legalább annyira vagy még inkább vonzó, mint a figyelem, amelyet mostanáig elért (hogy törődnek vele, hogy ő áll a középpontban…), és ezt alkalmazzuk következetesen. A hibás magatartásra viszont ne reagáljunk.

Gyakorlatban ez valahogy így festhet:

  • Tudom, nem valami vidám dolog, hogy le kell feküdnöd, amikor mi még fent vagyunk. Nem is mindig könnyű ágyban maradni, miközben a másik szobában megy a televízió. (Beszélgetés a nemkívánatos magatartás bekövetkezése előtt. Az ösztönzés első lépése: A gyerek megértése, belehelyezkedés a gondolkodásába.)
  • Amikor rendesen kialszod magadat, reggel szívesen beszélgetsz velem. Ennek mindig annyira örülök. De ha még fáradt vagy reggelinél, nem tudunk olyan jól beszélgetni. (Magyarázat: mi az oka a kívánt magatartásváltozásnak.)
  • Felolvastam neked Andris történetét, aki sohasem akart lefeküdni. Én is szívesen játszanék veled ilyen „párna-meglepetést”. Szeretnéd? Ezt a játékot mind a ketten élveznénk! (Az ösztönzés második lépése: a felnőtt érdeklődése, a közös gondolkodás hangsúlyozása. A gyereket a kívánt magatartás-változás felé tereljük.)
  • Tudod, minden játéknak vannak szabályai. Milyen szabályai lehetnek a mi játékunknak? Gondoljunk ki mind a ketten szabályokat, és ígérjük meg, hogy be is tartjuk őket. (Játékszabályok, megannyi utasítás a magatartás-változtatás módjához.)
  • Ha gyorsan lefekszel, nemcsak jójcakátpuszit adok, hanem néhány percig itt ülök melletted. (Újabb megerősítés kilátásba helyezése.)
  • De ha megint felkelsz, úgy teszek, mintha láthatatlan volnál. (Az eredeti megerősítés visszavonása.)
  • Ám ha szépen ágyban maradsz, amiben egészen biztos vagyok, nemsokára megint bejövök a szobádba. Ha már alszol, megsimogatlak és adok még egy puszit. Másnap reggel pedig, amikor felébredsz, a párnád alatt valami meglepetést találsz. Lehet, hogy olyan golyót, amilyen a mesében van, vagy egy matricát, vagy valami más kedves apróságot.

Fontos, hogy kellően vonzó színben ábrázoljuk a gyereknek az új helyzetet, és hogy következetesen betartsuk a játékszabályokat. A „párna-meglepetés” formájában bekövetkező anyagi megerősítés ne álljon az előtérben. Legfontosabb, hogy a kívánatos magatartás megjelenésére azonnal figyeljünk. Az anyagi ösztönzésről lassan, fokozatosan lemondhatunk, mihelyt a kívánt magatartás már nem okoz nehézséget a gyereknek.

Ha azonban szorongás az oka, hogy a gyerek nem akar elaludni, ezt a programot ne erőltessük! Először fel kell deríteni, miből ered a szorongás. A tüneti kezelés önmagában nem elég. Adott esetben forduljunk pszichológushoz. Vegyük komolyan gyermekünk szorongását, ne próbáljuk erőszakkal kibeszélni belőle. Beszéljük meg a gyerekkel a különböző lehetőségeket, amelyek segíthetnek, hogy biztonságban érezze magát, és megszabaduljon a szorongásától.

Autogén Tréning

 

 

Az Autogén Tréning olyan módszer, amelynek megtanulásával mindenki képes lesz a figyelem összpontosításával ellazítani magát alvás és az ébrenléthatárán, amelyet éppúgy testi, mint szellemi ellazulás jellemez. A szorongás, a nyugtalanság és a lehangoltság megszüntethető, vagy csillapítható. A szorongás, a nyugtalanság és a lehangoltság megszüntethető, vagy csillapítható. 

Nem kell mozdulatlannak lenni, azaz, ha kényelmetlen testhelyzetet vettünk fel, nyugodtan mozdítsuk meg magunkat, a lényeg a kényelem. Ha viszket valamelyik testrészünk, nyúljunk oda és vakarjuk meg. 

Képtalálat a következőre: „autogén tréning”

Megnyugszom, ellazulok.

Eltávolodik tőlem minden külső zaj és belső gond.

Átadom magam a nyugalomnak.

Átadom magam a vágynak, hogy testi, lelki, szellemi harmóniámat megteremtsem.

Nyugodt vagyok, ellazulok. 

Elenged a váll, ellazul a kar, a kéz.

Felenged a hát, a csípő, ellazul a láb, s érzem, hogy biztonságosan támaszkodik.

Felenged a nyak, a tarkó, elsimul a homlok, az arc, s résnyire kinyílik a száj.

Az egész testem elengedetten pihen.

Nyugodt vagyok.

A két karom elnehezedik. ...

A két karom elnehezedik. ...

A két karom elnehezedik. ...

A két karom nehéz. ...

A két karom nehéz. ...

A két karom nehéz. ...

A két lábam elnehezedik. ...

A két lábam elnehezedik. ...

A két lábam elnehezedik. ...

A két lábam nehéz. ...

A két lábam nehéz. ...

A két lábam nehéz. ...

Az egész testem elnehezedik.

Az egész testem elnehezedetten pihen. 

A két karom átmelegedik. ...

A két karom átmelegedik. ...

A két karom átmelegedik. ...

A két karom meleg. ...

A két karom meleg. ...

A két karom meleg. ...

A két lábam átmelegedik. ...

A két lábam átmelegedik. ...

A két lábam átmelegedik. ...

A két lábam meleg. ...

A két lábam meleg. ...

A két lábam meleg. ...

Az egész testem átmelegedik.

Az egész testem elnehezedetten, átmelegedetten pihen.

Érzem, ahogy az ereimben lüktetve áramlik a vér. A szívem dobog. 

Az egész testem lélegzik.

Sugárzó meleg árad szét a hasamban.

A hasam sugárzó meleg.

Az egész testem meleg, a homlokom kellemesen hűvös. A fejem tiszta.

Gondolataim szabadon áramlanak...

Képtalálat a következőre: „autogén tréning”

1,5 - 2 perc szünet - csend 

A látótér fokozatosan elsötétedik.

A képek és gondolatok eltávolodnak tőlem.

Béke és nyugalom érzése tölt el.

Béke és nyugalom.

Képtalálat a következőre: „autogén tréning”

1,5 - 2 perc szünet - csend 

És most egészen lassan és fokozatosan ökölbe szorítom az ujjaimat, megfeszítem az izmaimat, és jólesően

kinyújtózkodom, hogy semmi, de semmi fáradtság ne maradjon bennem.

 

 

A báb személyiségfejlesztő hatása

Polcz Alaine szerint a bábjáték pedagógiai jelentőségét az adja, hogy érdekes. Az gondolom, hogy ez nem csak a pedagógiai jelentősége. A bábkészítés és a bábozás is minden korosztály számára érdekes lehet, mert varázslat van benne, ősi misztikum. A bábjátékkal közvetlenül és játékos formában hathatunk a gyerekek, fiatalok sőt a felnőttek érzelmi életére. Ez igaz mind a passzív befogadóra, mind az alkotás folyamatában aktívan résztvevőre. Az érzelmekről nehéz beszélni, van, hogy felismerni sem könnyű. Ezt a gátat át lehet törni a bábok segítségével. Az érzelmi megnyilvánulás a játék során minden következmény nélkül megtörténhet. Egy kicsi, beteg gyerek lehet erős, aki hősként szembe száll a betegséggel. A bábjáték során bármi megtörténhet, olyankor varázslat van, amihez nem kell más, csak, hogy egy baba, egy báb vagy egy tárgy lelket kapjon. A megelevenedett bábu csodája nem egy alkalomra szól, az akárhol, akárhányszor előhívható.

Képtalálat a következőre: „bábjáték története”

Polcz Alaine a Bábjáték és pszichológia című könyvében azt írja, hogy bábjáték azért hatásos, mert:

– Képszerű – s ez megfelel a gyermek vizuális beállítottságának.

– Dramatikus – mint ahogyan az ősi átélési, megelevenedési forma is dramatikus. Az álom, az ábrándozás is dramatikus. A gyermeki fejlődés aránylag későn ér el a fogalmi absztrakcióig; a dramatikus előadás viszont sajátosan megfelel a gyermeki pszichének. De még reánk, a mai felnőttekre is a vizuális, dramatikus előadás hat a legerősebben, mivel fejlődéslélektanilag ősibb jelzőrendszerre támaszkodik.

– Mozgásra épül a cselekménye – a gyermekeknél pedig a vitális, a mozgásos komponensek nagyon erősek. Tehát a mozgásra, mégpedig a saját mozgásával rokon mozgásokra jól reagál. A mozgásos élmény mámoros örömet jelent. Természetesen ennél többre törekszenk. (A mozgásritmussal és magasabb rendű mozgásformákkal fejlesztik a gyermek mozgáskészségét.)

- Művészi erejével hat

– Jelképes – s így a gyermek utalásos, sűrített gondolkodásának éppen a bábjáték jelképes, mesei történésmódja felel meg.

– Csodálatos – az élettelen bábu megelevenedik, él. Ez a csoda újból és újból átélhető valóság. A varázslat nyílt színen, a gyermek előtt történik meg. S ezt a csodát még akkor is élvezi, ha ő maga mozgatja a bábut. Ilyenkor a gyermek egyszemélyes alkotóvarázsló és az életre keltett figura is.

– Az érzelmek kivetítését, lereagálását biztosítja – egy jó bábdarabon keresztül elfojtásokat, vágyakat, indulatokat lehet kiélni; erősnek, hatalmasnak, csodálatosnak hősnek lehet lenni, büntetni és jutalmazni lehet. S mindezt úgy, hogy a valóságban nincsenek következményei. A negatív indulatok levezetődnek, feloldódás, megtisztulás jön létre. Az indulat levezetése után pozitív indítékot és problémamegoldási lehetőségeket nyújthatunk a gyermekeknek a bábjátékon keresztül.”1

1 Polcz Alain (1997): Bábjáték és pszichológia. NPI, Budapest

A bábjáték rövid története

A bábjáték keleti, ősi, jellegzetesen népi eredetű művészet, melynek sajátos vonásai vannak.

Különböző országokban, különböző jellegzetességei vannak a bábnak:

  • Indiában az egyszerű szerkesztésű marionett bábuk,

  • Kínában a bábjáték 4000 éves múltra tekint vissza, melynek szinte minden ága megtalálható volt itt, jellegzetessége azonban az árnyjáték,

    Képtalálat a következőre: „kínai árnyjáték”
  • Japánban a bábuk majdnem ember nagyságúak voltak, mozgatásukhoz több személy szükséges, az előadást hangszeres zenével kísérték,

  • Törökországban bábjáték az úgynevezett karagőz volt, ahol a bábok bőrből készültek, és kifeszített vászon előtt mozgatták őket,

    Képtalálat a következőre: „karagőz”
  • Araboknál a marionett bábuk voltak, melyeket felülről zsinórral mozgattak.

A bábjáték valószínűleg Indiából a Földközi-tenger vidékéről jutott Európába. A középkori bábjáték vallásos jellegű, szimbolikus misztérium játék volt. Az egyházi tanok hirdetésére a papok és szerzetesek felhasználták a bábukat, bibliai jeleneteket adtak elő. Emellett a bábjáték az adott kor eszméinek megerősödését és elterjedését is elősegítette.

Magyarországi bábjáték máig élő, pogány eredetű szokás. Sok helyen ma is ember nagyságú Kisze-bábut készítenek, mely a telet jelképezi, amit aztán a tavasz örömére elégetnek és a folyóba dobnak. Szintén pogány, ősi hagyomány Mohácson a busójárás. A vásári bábjátszás, jellegzetesen magyar figurája Vitéz László, aki bátorságával legyőzött miden akadályt.

Képtalálat a következőre: „vitéz lászló”

Manapság a vásári bábjáték kihaló művészet, szerepét a bábszínházak veszik át.

Képtalálat a következőre: „vaskakas bábszínház”

A fák titkos szíve

Történt egyszer valahol Afrikában egy tikkasztóan meleg napon. A nyúl élelem után kutatott, de az iszonyatos forróságot érezvén, hamarosan csak az járt az eszében, milyen jó lenne egy kis árnyék.

A távolban meglátott egy hatalmas öreg mangó fát. A fa terebélyes lombja alatt csodaszép árnyékos mező terült el. A nyúl odafutott a mangófa árnyékának széléhez és udvariasan engedélyt kért, hogy élvezhesse a hűs árnyékot. A fa azt válaszolta: „Természetesen barátom.” A nyúl lehuppant az árnyékban és így szólt: Ó, Kedves Öreg Fa, hálásan köszönöm az árnyékod, ez az amire éppen szükségem van.” Ebben a pillanatban a hatalmas mangófa levelei örömmel rezdültek meg és a lombozatból lepottyant egy óriási érett mangó. A nyúl hálásan megköszönte azt.

Képtalálat a következőre: „fa alulról”

Egyszer csak érzi a nyúl, hogy nagyon viszket a háta. Kedves Öreg Fa! –szólalt meg ismét. Lennél olyan jó és megengednéd, hogy a törzsedhez dörzsöljem a hátamat, mert iszonyúan viszket. A fa levelei, mintha ismét mosolyra fakadtak volna és a fa így válaszolt: „Természetesen kedvesem.” A nyúl ismét hálásan megköszönte.

A fa kis idő múlva megszólalt: „Nyulacska, Te vagy az első teremtmény, aki ilyen tisztelettel és megbecsüléssel fordultál hozzám. Viszonzásul szeretnék neked megmutatni valamit. Felfedem előtted szívem titkát, ha kívánod. Csak azt kérem, ne nyúlj semmihez, és ne végy el semmit.” „Természetesen örömest megnézem és köszönöm neked” - válaszolta a nyúl, miközben a farkincája remegett az izgalomtól és várakozástól. Hirtelen egy nyílás tárult fel a fa törzsén, mely nőttön-nőtt és végül kétszárnyú ajtó tárult fel a nyúl előtt.

Alighogy belépett és megpillantotta a csodálatos kertet, melyhez hasonlót még életében nem látott, földbe gyökerezett a lába a csodálkozástól. Ragyogó lágy fény világított meg mindent. Egy patakocska folyt keresztül a kerten és annak medrében csillogtak az arany és ezüst gyöngyszemek, drágakövek, gyűrűk. A fákon varázslatos gyümölcsök kínálták magukat és a kincsektől roskadozó bokrok ezer színben pompáztak. A nyúl szerette volna megérinteni azokat, de nem tette. Leült a fűre és magába szívta a fa titkos szívének varázslatos szépségét. Mindenből békésség és nyugalom áradt.

Végül a fa megszólalt: „Barátom, Te megmutattad nekem, hogy képes vagy megtartani a szavad, ezért szeretnélek megajándékozni. Válassz kincseimből valamit, ami tetszik. A nyúl örömében ide-oda ugrándozott, majd egy egyszerű arany gyűrűt választott és ráhúzta a farkincájára. Megköszönt mindent a fának és elment, megígérve, hogy soha senkinek nem beszél arról, amit látott.

Hazafelé menet az úton lesben állt a hiéna és meglátta a nyúl farkán a csillogó aranygyűrűt. Megfenyegette, ha nem mondja el, honnan szerezte azt, megöli. A nyúl féltette az életét és elárulta a hiénának, hogyan jutott a gyűrűhöz. A következő napon a hiéna elment a fához és képmutató udvariassággal kérte, hogy leülhessen az árnyékba, ehessen gyümölcsöt és hátát a fa törzséhez dörzsölhesse. Végül a fa megengedte, hogy megnézze a szívét, ha megígéri, hogy nem nyúl semmihez.

A hiéna, amint belépett, azonnal mohón evett a fák gyümölcseiből és teletömte annyi kinccsel a hátizsákját, amennyi csak belefért. A fény egyszer csak halványodott a fa belsejében és az ajtók kezdtek becsukódni. A hiéna képtelen volt menekülni nehéz zsákmányával, ezért mindent elszórva futott az ajtó felé….

 

„Folytasd a mesét, aszerint, hogy számodra milyen lehet a befejezése!”

Ezek a mai fiatalok....

Ladányi Mihály: Falka



Kék nadrágjuk kopottra smirglizett,

zsíros hajuk a vállukig lelóg,

falkában másznak villamosra, hol

tisztességtudóbb generációk,

szolid akarnokok, tisztes nyerészkedők,

szép térdükkel könyöklő asszonyok,

múltjukkal házaló tisztviselők

néznek utálkozva e kölykökre, kik

nem térdepelnek hivatal előtt,

társakkal vágnak a magánynak neki,

még nem görnyedtek bele semmibe,

még van bennük valami emberi.

 

Képtalálat a következőre: „kamasz”

Ez a vers fontos üzenetet hordoz. Hiszem, hogy a problémás, ”elvetemültnek” titulált kamaszokban van valami emberi, valami, ami az elfogadás, a kongruencia, és az empátia közvetítésével, megtanításával mindenki számára láthatóvá válhat, legfőképp az önmagukat, a helyüket kereső kamaszok számára.

Rajzelemzés

A gyermekrajzok értelmezéséről már az 1900-as évek elejétől folytak kutatások, melyek szerint a tudattalanban lévő tartalmak áttételesen megjelennek a rajzokban. Georg Schliebe megfigyelte, hogy a gyermekek által rajzolt fák emocionálisan igen kifejezően, egyértelműen felismerhető, hogy halottak, élők, vidámak, különlegesek stb.. A szakirodalom szerint a gyermekek és fiatalok rajza a vizsgálatok során érzelmileg hű képet fog mutatni, melyről leolvasható az érzelmi szerkezete. Ezekre a kutatásokra, megfigyelésekre épülnek a projektív tesztek, így Karl Koch Fa-tesztje is.

Ezt a tesztet azóta többen kiegészítették. Hazánkban, e témában Süle Ferenc tanulmánya a legjelentősebb.

Feuer Mária szerint „a projektív technikák – legyen szó felnőttről vagy gyerekről, verbális vagy non verbális eljárásról – nem csak a tudattalan tartalmakat mobilizálják, hanem a vizsgált személy tudatos szféráját is mélyen érintik, amennyiben számos elemet maga a páciens is átlát, szándékosan alkalmaz, tud és ért”1.

1Feuer Mária: Facsalád-rajzok szerepe a gyermek-pszichodiagnosztikában, Gyógypedagógiai Szemle 2005. július-szeptember

A színek jelentése

A színek érzetek, melyek sajátos értelmet kapnak. A szín fény, maga az élet forrása, mindenhol színek vesznek körül bennünket. A lelkiállapotunktól függően helyezünk előnybe vagy utasítunk el színeket, így van ez a kamaszoknál is.

  • fekete:

Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr, a halál jelképe. A lemondás színe, a gyász kifejezője; számos hagyományban a gonosz erőkhöz kötődik. A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezi.

  • fehér:

A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe, a női princípiumot, a szűziességet jelzi. A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal és az ehhez kapcsolódó rituális tárgyakkal, jelképezi a szellemeket és a kísérteteket, emellett a béke és a jóakarat kifejezője.

Alapszínek:

  • sárga:

A sárga a napsütés színe. Örömmel, boldogsággal kötik össze. A sárga szín meleg hatást kölcsönöz, és erőt ad. Sötétebb árnyalatai hanyatlást, betegséget, elhagyatottságot jelentenek. A sárga meleg hatást, boldogságot kelt, elősegíti a mentális aktivitást, és erőt ad. Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A sárga kreativitást jelenti, és vidámságot és ragyogást fejez ki, tehát, a sárga rendszerint a fiatalsághoz, a játékossághoz és a kíváncsisághoz kötődik.

  • piros:

Éppúgy lehet az élet, mint a halál jele; mindkét esetben a vérrel asszociálható. A nemiség szimbóluma, a libidó színe, de az erő-, tűz- és hatalom-jelképként is szerepel. A vörös szenvedélyes, a merész és a veszélyes, együttesen és egyidejűleg. Az energiát, az életképességet, a sebességet, a dinamikát és az élet szeretetét jelenti.

  • kék:

Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma. Az intellektus, az elmélkedés, a megnyugvás kifejezője, amely a képzelet és a szürrealitás világához is kapcsolódhat. Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, ebben az értelemben a földi szenvedélyeket jelző vörös ellentéte. Míg a nappali ég vakító kékje maszkulin jelentésű, addig az éjszaka sötétkékje a feminin területre utal. A kék bölcsességet és a fejlődést sugározza. A vizet és az eget köti össze, és elgondolkodtat, a szabadságba és a mélységbe vezet minket. A felsőbbség, a tisztaság és a védelem szerepében is ismeretes.

A fa, mint szimbólum

Szimbólum az olyan írott jel, vagy kép, ami önmagában egy teljes gondolatot, fogalmat jelképez. Éppen úgy, mint a szónak, a szimbólumnak is önálló, teljes jelentése van. A szimbólumokat általában különálló szóként kezeljük, tehát előtte és utána is szóközt hagyunk. A szimbólum a jelek csoportjába tartozik: egy jelölőből és egy jelzettből áll, és nem önmagát jelenti, hanem azt, amire utal. Igazi jelentéséhez elvonatkoztatás útján jutunk, melyben fontos szerepe van az asszociációnak.

A fa az egyik legkifejezőbb szimbólum, mely összeköti az eget a földdel, és természetfölötti lények formájában életre kel. Az univerzummal való kapcsolata mellett az egyéni fejlődés szimbóluma. Indiában az ősanyag, amiből minden létrejön.

Képtalálat a következőre: „festett fa”

Vannak fák, melyek minden népnek ugyanazt jelképezik. Ilyenek az örökzöldek, amik a hosszú életet, a halhatatlanságot jelképezik, vagy a lombhullatók, amik az újjászületést, a megújulást szimbolizálják. Emellett vannak olyan fák is, amik különböző kultúrákban különböző jelentéssel bírnak. Például az ókori görögök a bodzát, a kínaiak a temetkezési helyek és a templomok közelében élő fákat, a skandináv népek a tölgyeket tisztelték.

A mitologikus fák az élet örök fejlődésének, az élet és halál, az ünnepek, a tudás, a női minőségek, a kapcsolat szimbólumai.

Művészetterápia

Egyéni életünknek a legfontosabb

feladata és értelme, hogy a belső

tapasztalatot és lelkünk üzenetét

a külső valóságban életre keltsük.

Ez a teremtő készség.”

(Emmanuel Müller)

 

 

Művészetterápiáról a XX. század elejétől beszélünk. Évek alatt a fejlődés két irányba ment. Az egyik a művészetterápia (art terapy), a másik a művészet pszichoterápia (art psychoterapy). Az elsőnél az alkotó folyamat az elsődleges, alapja az alkotás öngyógyító hatása, míg a másodiknál a műalkotás szimbolikája a páciens-terapeuta kapcsolatban nyeri el értelmét, és megjelenik az áttétel, valamint a viszont áttétel.

A művészetterápia során pszichés gyógyulás történik. Ebben a korrekciós munkában a terapeuta, mint katalizátor van jelen, felkínálja és segíti az alkotást, az alkotó folyamatot, emellett segít megélni a katarzis élményt, melyet az alkotófolyamat magában hordoz. A művészetterápia segítheti a megértés alapvető funkcióit, a kifejezést, és a kommunikációt, emellett erősíti az én-funkciót. A művészetek a legbensőnkre hatnak, középpontjukban a nonverbális kommunikáció áll. A terápia során a kreativitás, az alkotó folyamat felszabadító, ami által segíti a változásokat és az önismeretet.

Képtalálat a következőre: „art therapy”

Farkas Vera1 szerint az alábbi esetekben tud segítséget nyújtani a művészetterápia:

a) az életben bekövetkezett válság és traumatikus élmények:

  • szeretett személy elvesztése

  • orvosi beavatkozás

  • iskolába kerülés

  • lakóhelyváltozás stb.

b) a családi életben történt változások:

  • testvér születése vagy elköltözése

  • új személy bekerülése, esetleg kikerülése a családi rendszerből stb.

c) a mindennapi élet által hozott traumatikus élmények:

  • betörés

  • zaklatás stb.

Az alkotásban a teljes személyiség részt vesz, ezért az elkészült művek több információt hordoznak, mint amit tudatosan közölni szeretnénk. Tekintettel arra, hogy a szóbeli közlés könnyen manipulálható, a nonverbális közlések nehezebben kontrollálhatók, a művészet eszközeivel történő közlés segít csökkenteni a kliens ellenállását. A terápia során az alkotás, és annak elkészülése változásokat, indít el, ezáltal fejlődést generál.

Képtalálat a következőre: „art therapy”

Jung2 szerint „a pszichogén neurózisok területén minden disszociáció olyanfajta ellentéteken alapul, ami csak egy szimbólumon keresztül egyeztethető össze”. A művészetterápia az ”itt és most”-ban zajlik, a páciens a terápia során abban dolgozik. Az alkotás eredménye, az alkotás egy kézzel fogható objekt, melyben a belső tartalmak vetülnek ki. Ez segíti, hogy az alkotó eltávolodjon érzéseitől, azokat felismerje.

A képzőművészeti terápia szakaszai:

  • anamnézis felvétele, a csoport résztvevőinek megismerése

  • terápiás szerződés kötése, csoportszerződés kötése

  • bevezető szakasz

  • fő szakasz

  • ellenállás szakasza

  • áttétel szakasza

  • reintegráció

  • leválás a terapeutáról, a csoport lezárása

A képzőművészeti terápiát az alkotáson keresztüli önkifejezés különbözteti meg a többi terápiás formától. A képzőművészet eszközeit használó terapeutának ismerni kell az általa használt anyagokat és eszközöket. Ez nem azt jelenti, hogy művésznek vagy szakértőnek kell lennie, de rendelkezzen annyi tapasztalattal, hogy technikai kérdésekben tudjon segíteni a klienseknek. A segítésnél törekedni kell az egyensúlyra, hogy ne folyjon bele az alkotásba, csak facilitátor legyen. Emellett a terápia során használatos anyagoknak és eszközöknek többnyire mindenki által könnyen használhatónak, jól kezelhetőnek, jó minőségűnek és jó állapotúnak kell lennie.

1Farkas Vera: Gyógyító alkotás, Geobook Hungary Kiadó 2009.

2C. G. Jung: A személyiség fejlődése, Scolar Kft. 2008.

süti beállítások módosítása